Az elme, a lélek, avagy ki is vagy valójában?
Olyan mint egy számítógép. Tele adatokkal, programokkal, gombokkal. Olyan beleéget sémákkal, melyek a "merev lemezekre" olvadva hatnak minden napunk, minden pillanatára.
Családi mintáink, megélt, megszerzett tapasztalataink, fájdalmaink vagy örömünk hatására.
A gombok benyomódnak, a programok lefutnak, és az elme önmagát a testen keresztül ily módon éli meg.
Az elme, a lélek, avagy ki is vagy valójában?
A lélek teremt, érez és halhatatlan.
Célja megismerni, és kiteljesíteni önmagát. Megtapasztalni önmaga teljességét, s ezen keresztül megmutatni neked, ki is vagy valójában. Érzéseken keresztül kommunikál, kapcsolódik veled. Ha figyeled és követed, megtaláltad a legjobb mestered!
... és lényed eszenciája.
A tudatosság
Mit jelent neked a tudatosság?
Azt gondolod, hogy valamit megtapasztaltál, megéltél és tudod hogy az így, vagy úgy működik. De valóban így működik ez mindenki számára?
A tudatosság valójában a figyelem egy olyan formája ami a mostban, a pillanatban van jelen. Mindig ebben a térben dönt, bárhogyan. De tud róla. Választ az adott ember tudatossági szintjén lévő készletből, és úgy éli, játssza az életet, hogy felelősséget vállal döntései következményeiért.
Egy bolond százat csinál
Az emberi ostobaság nem ismer határokat, szoktuk mondani, de tényleg. Mindig meglepnek az emberek mikor a legváratlanabb helyzetekben próbálnak nagyon okosan megnyilatkozni, beleszólni, és a legrosszabb esetben rosszat tenni. Vannak fokozatok, vannak szintek, de vajon hogyan is működik a "rendszer"?
Az emberi elme felépítéséből fogva sémák, rendszerek és összefüggésekben gondolkodva próbálja az életet túlélni. Hasonlítgat, viszonyít mindent mindenhez, miközben feltérképezi önnön helyzetét vele. Megméreti önmagát saját rendszerén keresztül.
De nézzük csak meg hogyan is működik mindez, hogyan formálódnak a gondolatok tettekké, cselekedetekké? Hogyan is alakul át a megvalósulatlan tárgyak hiánya, rosszallássá, kifelé mutogatássá és s végül olyan cselekedetté mely mindkét fél életét mérgezi?
S a legfőbb kérdés...
Te hol vagy ilyenkor az elme birodalmában?
Van e rálátásod, befolyásod a végkimenetelre, vagy csak egyszerűen beszippant az elme?
Mindig is irigyeltem a szuperhősök nyugalmát, akik a legváratlanabb helyzetben is képesek voltak nyugodtak maradni, akik a vérfagyasztó zaj és lárma ellenére is képesek voltak meghozni az éppen legjobb döntést.
De hol is tartunk, az átlagember, vagy éppen már magát vizsgáló, figyelő, tudatosodó ember?
Vannak, akik nem is értik a fent lévő sorokat, akik, még "zombi" üzemmódban kelnek és fekszenek. Nyomják a zsíros kenyeret, nézik a sorozatokat és a híradó információit a reklámok kellemes vibrációival öblítik.
Attól függően, hogy ki hol tart a tudatosodásának folyamatába, változnak a rendszerek. Egyre inkább nem a kint, mint inkább a bent lesz fontosabb, míg végül az ember felismeri, valójában miért is jött e világra.
Figyelem Saint Germain energiáját.... Békés és nyugodt. Aki csak akkor reagál, ha valóban kell. Nem mellé beszélve, nyíltan, sallangoktól mentesen. Képviselve azt a tudást és bölcsességet, amit hordoz magában. Belépve a térbe ha tennie kell, majd kilépve vissza a nyugalom birodalmába. Csodás látvány, érzés, mindezt látni és érezni!
S látom, nekem is van még bőven mit tanulni!