Égi üzeneteket kaptak 

Élmény, kipróbálod?

https://naturmagazin.hu/egi-uzeneteket-kaptak/

Égi üzeneteket kaptak - Nem tudták, hogyan tovább? Elfogyott a lendületük, új utat kerestek, nem találták a megoldást. Égi segítőktől kapták meg. 
Elérhető csodák, amiket mi is kipróbálhatunk. 


Égi üzeneteket kaptak és kapnak, akik felkeresik a különleges képességekkel bíró Wallner G. Ildikót. Az Elérhető Csodák sorozathoz cikket gyűjtve felkerestem hát én is, kíváncsi voltam vajon mi fog történni? Vajon így ismeretlenül tényleg fog tudni olyan égi üzenetet közvetíteni, amiből tudni fogom, hogy ez nem az ő bölcsessége, hanem valami sokkal több ennél? Vajon honnan fogom tudni, hogy Ildikó beszél vagy tényleg egy Égi segítőt hallok általa? Na és, ha tényleg Égi segítőt hallok, akkor nekem, - aki a Theta Healing kapcsán folyamatosan használom a Forrás kapcsolatot - vajon mi újat tud még mondani?

Ildikó a saját segítői tevékenységét Médiumi közvetítésnek hívja. Nekem ettől borsódzik a hátam, mert rám is hat a kollektív tudat hitrendszere, ami szerint a médiumok kuruzslók. Ha ez tényleg működik, akkor talán jobb lenne valami szebb nevet adni ennek, de nekem sem jut eszembe jobb kifejezés.

Égi üzeneteket kaptak Ildikó rajongói

A rajongók saját bevallása szerint a Médiumi közvetítéseken mindenki, hangsúlyozom mindenki kapott olyan üzenetet, ami segítette őket az aktuális életszakaszuk elakadásából kilépni. Olyan üzeneteket, ami új lendületet, energiát adott nekik. Az egyes életterületekhez kapcsolódó bizonytalanság elmúlt, megerősítéseket kaptak. Azt mondják, a hatás nemcsak azonnal érezhető, hanem távozásuk után még sokáig érkeznek a közvetítéshez köthető felismerések. Azt írták katartikus élmény egy ilyen közvetítés.

Kíváncsi voltam milyen lehetett, amikor Égi üzeneteket kaptak?

A kérdőjelek és a kíváncsiság keverékével léptem be Ildikóhoz. Most vajon hipnotizálni fog? Vajon mindenre fogok emlékezni? Mi van, ha valami olyat mond, ami bekerül a tudatalattimba és az nekem nem jó?

Kétségeim hamar eloszlottak, mert már a kezelő szobába lépve olyan feltétel nélküli szeretet energia és béke fogadott, amit minden porcikám megérzett. Ildikó személyisége nem hagy nyitott kérdést arról, megbízhatom-e benne.

Először a feltétel nélküli szeretet energia áramlását élvezhettem és mivel tartottam kicsit a folyamattól, ezért theta technikával megfigyeltem az energia áramlását. Az egész folyamat során tudatomnál voltam és semmi veszély nem fenyegetett. Mindent láttam és hallottam, egyszerre belső és külső látással. Amit éreztem, az a tiszta és mély béke volt, mintha valamilyen szeretet áramlásban lennék, ahol minden és mindenki nekem szeretne segíteni a legtisztább szándékkal.

Megnyugodtam és biztonságban éreztem magam mindvégig. Nagyon szerettem volna újságíróként figyelni, de a harmonikus energiák olyan szinten ringattak bele az Ég és a Föld szeretet kapcsolati áramlásába, hogy végül magán emberként vettem részt a folyamatban.

Honnan tudható, hogy Égi üzeneteket kaptak vagy ez Ildikó bölcsessége volt?

Ez volt számomra talán az egyik legfontosabb kérdés. Ildikó nem okozott csalódást. Egyszer csak, miközben én békésen hullámoztam a harmonikus áramlás hátán, Ildikó hangja megváltozott. Kellemes nőies hangja férfiasan mély tónusba váltott és elkezdett rímekben beszélni. Egyetlen ismert rím sem szerepelt a beszédében és minden, amit mondott annyira rám vonatkozott, hogy elfelejtettem megdöbbenni a rímeken. Utólag emlékszem csak, hogy minden, amit mondott rímelt egymással és dallama volt. Így utólag ébredtem rá, sosem hallottam még senkit rögtönözve rímekben beszélni úgy, hogy az pont rólam szól, pont a legmélyebben elrejtett kérdéseimre válaszol, anélkül, hogy Ildikó valaha is megkérdezte volna vajon miért is vagyok itt és mi is az én problémám.

Mások is hasonlóról számoltak be, amikor Égi üzeneteket kaptak - Hogyan lehetséges válaszokat kapni fel nem tett kérdésekre?

Kérdéseimet nemcsak nem tettem fel, amikor az első válaszok megérkeztek, de még csak nem is beszéltem róluk senkinek, szó szerint soha senkinek. Ettől éreztem hitelesnek az üzeneteket. Egyetlen magyarázatot érzek helytállónak, ha úgy lehetséges válaszokat kapni fel nem tett kérdéseimre, hogy azok valóban az Égiektől jövő válaszok.

Igaz, tiszta segítség - befolyásolás nélkül

Az Égiek nem álltak meg ennél a pontnál, csak mondták és mondták Ildikón keresztül. Nem kértek tőlem semmit, nem utasítottak semmire, nem mondták meg mit tegyek és hogyan, csak elmondták azokat a legmélyebben rejlő dolgokat, amikről azt sem tudtam, hogy problémáim forrásai. Szavakba öntötték, amit én nem tudtam addig. Szavakba öntötték, ami bennem csak zavaros, össze-vissza érzelmekként kavarogtak addig. Felszínre hozták őket a tudatalattimból és utat mutattak a megoldásukhoz. Azt, hogy mit teszek ezekkel az információkkal rám bízták. Minden üzenet, amit Ildikón keresztül kaptam, "ült", kétségem sem volt arról, hogy nekem szól és arról sem, hogy igaz.

Amikor a felkavart lélek zavaros vize kitisztul

Óriási érzelmi hullámzást éltem meg, amikor az Égi üzenetek szembesítettek a saját valóságommal. Ildikó fogalmazta ezt meg úgy, hogy a folyamat során felkavarjuk az eliszaposodott állóvizet és a tudatosulás útján megtisztítjuk az iszaptól, hogy szép tiszta legyen.

Miközben hallgattam a közvetítést életem kapcsolódó történései, érzései jelentek meg előttem, mintha egy filmen látnám őket. Közben éreztem, amit a történésekkor éreztem, de már képes voltam kívülállóként rájuk nézni és érteni, hogy ez most nem a traumatizálódást szolgálja, hanem a feloldódást. Éreztem, nincs más dolgom, csak hagyni had oldódjon fel az iszap és had tisztuljon a lélek.

Néha viccesnek találtam a rímeket és néha bekapcsolt az egóm. Az egóm ilyenkor megkérdezte: - "Ez most komoly?" Ilyenkor azonnal jött az üzenet folyamban egy olyan sor, amitől magasabb szintről tudtam ránézni az egómra és meglátni az egóm nélküli valóságot.

A lelkünk "vize" alaposan felkavarodik az üzenetek hallgatása közben, de már a közvetítés végén érezhető, ahogy elkezd leülepedni és megkönnyebbülünk. Érezhető, ahogy a problémáink eltávolodnak tőlünk és immár nem azért, mert eltemettük őket, hanem mert feloldódtak. Felszabadító érzés ez, mintha letettem volna valamiféle láncokat. A folyamat még napokig eltartott és velem előfordult, hogy hetekkel később is jöttek felismerések a közvetítés hatásaként.

Mit újat tud egy Égi üzenet mondani?

Mikor elmentem Ildikóhoz bele voltam veszve a sok-sok megoldásra váró problémámba és hiába tudtam mit akarok, nem találtam a kivezető utat, mert nem tudtam mi hiányzik. Nem értettem mi az, ami gátol a haladásban? Valahogy nem láttam a fától az erdőt. Nekem a közvetítés megadta azt a megértést, rálátást aktuális dolgaimra, ami összerakta életem puzzle darabjait egy egységes egésszé. Az útmutatások kapcsán felismertem és feloldódtak a blokkjaim, amik elállták az utamat. Megkaptam a tudom már, hogyan csináljam AHA élményét.

A béke, a harmónia, valami megtisztult és a most valami nagy, valami jó változás állt be érzéssel távoztam Ildikótól.

Fekete Kata, természetgyógyász, Theta Healing tanár

 Drága Anya, engedj el!

/ Egy vetélés története/ 

Az elmúlt napokban istent játszottunk. Ítéletet mondtuk a gyermekünk felett. Nem kértük ezt a terhet, kaptuk. Más lehetőség nem volt, mint helytállni. Ehhez én segítséget is kértem. Amellett, hogy folyamatosan imádkoztam és az égi segítőimmel is beszélgettem, tudtam, hogy kihez kell mennem, hogy a lelkem megkönnyebbülhessen.

Az eddigi életem során én ültem mindig ott, ahol a boldog kismamák és mások jöttek ki az ajtón halálra vált arccal. A tragédiák elkerültek, a szerencse fia voltam. Pofátlanul, irigylésre méltóan szerencsés. A babánk megfoganása is annyira csodás, annyira véletlen, annyira nagy ajándék volt, hogy szégyelltem magam, hogy én még ebben is csak jól járok. Az élet annyira elkényeztetett, hogy evidenciává vált, minden, ami jó. Ez a tragédia, ami elkezdett történni velünk, a maga perverz és szadista módján, de visszarántott a realitásba. Az Istentől kitüntetett figyelmet kaptam, kaptunk, egy feladattal bízott meg minket, amiről úgy gondolta, meg kell birkóznunk vele. Azt mondta magában (így képzelem): Megtanítom ennek a két fiatalnak, hogy mi az élet. Megmutatom az erejüket,, hogy tudják mire képesek. Megmutatom, hogy egyszer és mindenkorra megtanulják, hogy az élet mennyivel hatalmasabb náluk és ez a felismerés, az ebből fakadó tisztelet és alázat lesz az én ajándékom nekik. Ha megtanulják a leckét, ha felállnak és tovább mennek, ha szeretettel, hittel tudják tovább folytatni, akkor sikerül a tervem.

Egy pár pillanat volt, amikor abban hittem, hogy az Isten büntet. De szerencsére az Isteni és minden égi erő, az élet csodája iránti szeretetem és rajongásom, erősebbnek bizonyult ennél az igazán puritán, földi, emberi gondolatnál. Hiszem, hogy nincs büntetés. Feladat van, kihívás van. Ezért jöttünk ide a Földre, nem lustálkodni, hanem dolgozni. Igazságtalan lenne az Istent dicsérni, mikor jól alakulnak a dolgaink és az Istent szidni, ha éppen rosszul. Hiszen itt vagyok én, aki irányít, akinek befolyása van a dolgokra. Isten csak lehetőséget ad, megbízást ad, de hogy hogyan oldom meg, csak rajtam múlik. Gyerünk, várd a feladatokat! És jöjj ki belőle úgy, hogy több vagy, mint tegnap voltál. Elbukni, elvérezni, mi értelme van? Mondd, kit fog ez érdekelni? A világ nélküled, nélkülem is forog tovább, csak épp szegényebben, kicsit szomorúbban, mert egy értékes lélek nem állta a sarat, pedig olyan nagyra törhetett volna.

Mindezeket a szívemben tudtam már, de valójában minderre csak kedd délután jöttem rá, mikor elmentem egy meditációra, pontosabban médiumi közvetítésre. Ne ijedj meg, nem vagyok őrült. Kedves olvasó, ez nem kuruzslás volt, nem egy szenvedő nő kétségbeesett hókuszpókusza. Mindig megyek a szívem, az intuícióim után, és engem ez hívott, hogy itt kapok majd választ, és én őszintén hittem benne. Korábban dolgoztam ebben a spirituális életmód központban és tudtam, hogy Ildihez kell mennem, voltam már nála "kezelésen". Általában a megérzéseim után megyek, és nekem még vasárnap bevillant Ildi arca, és rögtön fel is hívtam. Nem tudtam, miért megyek, de abban bíztam, hogy kapok segítséget a felsőbb segítőktől, hogy hogyan kezeljem, hogyan értelmezzen a kialakult helyzetet.

Ildihez késve érkeztünk, mert félrenéztem az időpontot. Ágoston lent várt az előtérben, én pedig az emeleti kis kezelőben felfeküdtem az ágyra és becsuktam a szemem. Ildi beszél, közvetít, sugall, kér, de nem utasít és elsősorban az én lelkemtől várja, hogy megnyíljon. Jöttek a képek. Láttam a babánk MRI felvételét és láttam egy fekete hajú, kék szemű kislányt, ahogy édes gyermek arcával határozottan néz rám. És láttam ezt a gyermeket 2-3 évesen fehér kis strandruhában, ahogy fogom a két kezét és egy zöld, dús kertben sétálgatunk, tanítom éppen járni. Láttam ezeket a képeket és éreztem, hogy ez a gyerek egy másik gyerek, nem a pocakomban lévő. Beszélni kezdtem arról, hogy ha úgy kell lennie, én elengedem a kisfiunkat, hogy azt érzem az egyetlen jó döntés az elengedése. Közben folytak a könnyeim. A kisfiam a múltam, de a kislányom a jövőm, és ezt nem gondoltam, ezt ÉREZTEM. Aztán láttam a hasam felett egy fénylő tölcsért, benne a magzat csöpp testét és éreztem, hogy hívják, hogy megy felfelé. Ildi közben beszélt és amiről ő beszélt, ugyanaz volt, mint amit én éreztem. Hogy a kis lélek azt kéri, engedjük el. Egyszer csak Ildi a gyermekem nevében hozzám kezdett beszélni, úgy kezdte "drága Anya". Azt hittem a szívem meghasad. Arról beszélt nekem a kisfiam, hogy tudja, hogy szeretem, de akkor is mennie kell. Hogy lesz még nekünk gyermekünk és hogy ő is visszajön majd a Földre, de most kéri, hogy engedjük el. És én csak sírtam, sirattam, mert a szívemben éreztem a bizonyosságot, hogy így kell lennie. Aztán én is beszéltem, búcsúzkodtam és hálát mondtam mindazért, amit kaptunk tőle.És egyszerűen csak könnyebb lett a lelkem, a szívem, mert elfogadtam, hogy ezt kéri, hogy a legnagyobb kötelességemet teljesítem, ha el tudom őt engedni, úgy hogy az én szívem is megnyugvást talál.

Az ébresztő után nagy nyugalom szállt meg, elemezgettük még az érzéseimet. Még egyszer felsoroltam mosollyal az arcomon, hogy miért vagyok hálás. Hogy mekkora csoda, ami történt velünk. Majd felkeltem, lementem Ágostonhoz. Tudni kell, hogy kettőnk közül őt látszólag jobban megviselte, ami történt. Hányingere volt, alig evett, önmagát okolta napokon keresztül. Neki az elmúlt napok vívódásai alatt nem tűnt jó választásnak a fogyatékos gyermek vállalása sem, de attól is félt, hogy el kell veszejteni ill. hogy nekem szenvedések közepette kell megszülnöm. Szerencsétlennek, reménytelennek látta a helyzetünket. Majd a meditáció után, ahogy odamentem hozzá mosolyogva, az első, amit mondott az volt, hogy jövünk-e ide máskor is. Mert ő megnyugodott.Gondolkozott, és most már pontosan látja, hogy nem vagyunk szerencsétlenek. Áldottnak nevezett minket, és azt mondta el tudja fogadni, bármi is történjen, bármit is válasszak. Arról beszélt ez a zárkózott férfi, ez a férj, ez a majdnem apa, hogy a babánknak milyen csodálatos lehetett, hogy hozzám ilyen közel volt, és hogy irigyli őt érte. Úgy éreztem, hogy a lelke megnyílt és valahol találkozott az enyémmel. A két lélek pedig egymásba kapaszkodva örömtáncot jár, mert végre a saját életét éli, a saját döntéseit hozza meg és a lelkek mindebben egymásra találtak. Ágoston dicsért, imádott, minden értékemért, amit eddig evidensnek tartott. Bánta, hogy félt korábban és nem értette már önmagát. És azt mondta látott egy kislányt...Egy kislányt? - kérdeztem. Hiszen én is azt láttam! És minden, amit Ágoston elmesélt, velem is megtörtént a meditáció során és ő azelőtt mondta nekem mindezt, hogy elmeséltem volna a saját történetem. Ott a meditáció alatt a föld és az ég egy pillanatra összeért, és ami rám hatott, az rá is ugyanúgy. 

Mi ez ha nem Isten ajándéka?

Elmondani, leírni mindezt őrület. A kedves olvasó biztos azt hiszi, hogy spirituális légvárat épített magának a két őrült, mert meghasadt a szívük. De aki ismer minket, azt tudja, hogy ennél mindketten okosabbak vagyunk. Nem félünk a valósággal szembe nézni és az önámítás nem kenyerünk. Ami ott velünk történt, az megtörtént és mindkettőnket feloldozott a döntésképtelenség, a bűntudat, és félelem terhei alól. Felelősségteljes döntést hoztunk, nem felmentést kaptunk. Mi attól a naptól kezdve a fiunkra nem úgy gondoltunk, mint egy veszteségre, hanem mint egy ajándékra. Nem volt bennünk kétség, hogy az elengedése, visszaengedése a jó döntés. Ami félelem maradt az a terhesség megszakítás puritán, fizikai volta miatt maradt meg.

https://lelkemszottya.cafeblog.hu/2016/08/23/3-esz-draga-anya-engedj-el/

https://www.facebook.com/Lelkem-szottya-1257699417604318/

Valóban sors? Isten, aki büntet minket? 

Legjobb Önmagadhoz vezető kérdéseket találsz a cikkben, hogy megállj 1 pillanatra és lásd a kiutat az elme birodalmából. Nézzük meg a Mesterek Üzenetét is, hogy megláthassuk a valóságot. Valóban sors ez? Ellenőrizzük le!

Nem találjuk a kivezető utat

Amikor elveszünk az elme birodalmában, nem találjuk a kivezető utat. sorsszerűnek tűnnek az ismétlődése, olykor büntetésnek tűnnek a helyzetek. De valóban így van e? Valóban sors, Isten, az aki büntet minket? Valami kívülálló okot keresünk a helyzet megmagyarázására és pont ezen a helyen próbáljuk feloldani a bennünk rejlő elakadásokat.

DE tegyük fel, engedjük meg a lehetőségét annak, hogy ha ez a probléma nem kívül hanem bennünk van, álljunk meg itt ezen a helyen 1 percre, és csak szemlélődjünk néhány pillanatra.

Kérdezzük meg magunktól - Valóban sors? Valóban Isten?

Mi van akkor ha ezt a helyzetet valóban én teremtettem? Vajon miért, hiszen nem jó nekem? Miért akarnék szenvedni? Hiszen ez butaság, nem vagyok ostoba! De tegyük fel újra a kérdést kicsit másként. Mire tanít engem ez a helyzet? Mitől leszek erősebb, tudatosabb általa? Kiállok e magamért? Milyen tükröt mutat embertársam? Vizsgálgassuk, ízlelgessük kicsit ezeket a szavakat!

Helyezzük át a nézőpontunkat!

Tekintsünk rá kívülről, de mégis befelé figyelve! Szakadék tátong még köztem és a feloldás között, és ha lépek csak egyre mélyebbre zuhanok. A félelem az elme leghatékonyabb játszmája! Ez az ami egyenértékű a halállal számára. De igaz e ez a feltevés? Mert számtalan alkalmad volt arra, hogy meglásd mindez nem következett be. Hiszen itt vagy és e sorokat olvasod, lélegzel, és dobog a szíved. Mégis ott van az átláthatatlan messzeség ami elválaszt a megoldástól.

Itt jön be egy másfajta látásmód, amivel megváltozik a problémához való hozzáállásod.

Lehet könnyebb megérteni ezt a saját példámon

Évekkel ezelőtt nehéz anyagi helyzetben éltünk, építkeztünk, adósságot törlesztettünk.A nappaliban ágybetéteken a földön aludtunk, s két fiunkat 1 fizetésből neveltük. Sokszor uralkodott el rajtam a depresszió és kilátástalannak láttam a helyzetünket.

Egyik reggelen óvodába indultunk és a lakótelepen egy férfi a kukákban kotorászott. Kisebbik fiam kíváncsian tette fel a kérdést...

"Mit csinál a bácsi?" és akkor mint ha égzengéssel hullott volna le az agyamról a köd és kivilágosodott minden a fejemben.

Vajon tényleg olyan rossz a helyzetem? Tényleg olyan rossz az életem. Saját otthonom, egészséges családom. Nagyon szégyelltem magam,mégis boldog voltam.

Ez csak egy példa az elme játékára. Biztos vagyok benne, hogy bárki képes a saját életéből mesélni hasonlókat.

De térjünk kicsit vissza. Ott állunk a szakadék szélén, reményvesztetten, fáradtan, s a megoldás még mindig elérhetetlennek tűnik.

Mestereimet kérdezve, mi ilyenkor a teendő az alábbi útmutatást kaptam

"Mi a különbség, amikor teremted, vagy amikor csinálod?

Olyan, mint amikor ásol egy gödröt és lemész az aljára. Ha onnan ki akarsz mászni, ott cselekedni kell.

Amikor teremtesz, rájössz arra, hogy nincs is gödör."

Kicsit olyan mint a Matrixban, "Fel kell ismerned, hogy nem a kanál hajlik hanem te magad"

Vagy mint a Beavatott c. filmben," Ez nem a valóság, ez csak illúzió!

A kezeléseken úgy tapasztalod meg a saját folyamatodban, hogy a szakadékot te magad tünteted el! Te magad húzod közelebb a 2 végpontot, vagy áthidalod a megoldást önmagad számára. Vagy egyszerűen csak felismered, hogy az elme által kreált szakadék, mind csak illúzió.

https://naturmagazin.hu/valoban-sors-isten-buntet-ellenorizzuk/